2011. január 17., hétfő

Új idézetek


Veled más vagyok
„Önző vagyok. De veled egyszerűen képtelen vagyok az lenni. Szeretlek! De nem érdemelsz meg. Túl jó vagy hozzám. Bárcsak ne felejtenéd ezt el. Bárcsak együtt lennénk. Csókolóznánk, majd ágyba bújnánk. Simogatnálak, és tisztelnélek. Nem lenne külvilág, csak mi! Bárcsak tudnád, hogy mennyire oda vagyok érted. Talán még meghalni is képes lennék érted.”

Nem csak álom volt

„Tegnap volt egy álmom. Megtörtént amire mindig is vágytam. Megérintettél, megöleltél, majd nagyon óvatosan megcsókoltál. Gyönyörű volt. Reggel csalódottan ébredtem fel, majd mikor ott ültél a székemben rájöttem, hogy nem csupán álom volt”

Ég veled
„Sajnálom, de nem megy. Azt hiszem túl sokat voltunk együtt. Talán a sors nem teremtett minket egymásnak. Nem érzem már irántad a bizsergést, a melegséget. Sajnálom, de el kell mennem. Meg kell keresnem azt akivel örökké megmarad a szerelmem. Ég veled!”

Csalódás
„Egyszer láttalak, de rögtön tudtam ,hogy te vagy az akit kerestem egész életemben. Csupán egy pillanatra jelentél meg az utcán, de én észrevettelek. Mikor pedig sikerült közelednem hozzád, megláttam, hogy megöleled, majd megcsókolod. A szívem millió darabkára szakadt. A könnyeim kicsordultak. A mellkasomban hatalmas volt a fájdalom. Ordítani tudtam volna amit odabent éreztem. Mintha a szívemet felgyújtották volna, majd egy éles tőrrel kivágnák helyéről. Próbáltam bebeszélni, hogy csak egy rémálom volt, de akárhányszor elmentem  a háza előtt tudtam, hogy igenis a valóság volt.” 

Álom
„Az álom a legmélyebb vágyainkat fedi föl. Néha csak egy értelmetlen ,homályos, állandóan ismétlődő részlet. Nem értjük, esetleg elfelejtjük. Az álom egy kavaros film, ahol elvészel a többi szereplővel együtt.”

Csak egyszer élsz,,,
„Csak egyszer élsz, használd ki. Ezzel nem azt mondom, hogy próbálj ki minden káros dolgot. De ha te ezt akarod, tessék csak. Egy jó tanács: igyekezz a kipróbálással, mert nem sok időd lesz rá.”
 
Valóra vált rémálom
„Mikor a rémálom valóra válik,
Minden megtörténik, amiről ezelőtt csak álmodtál.
A rémálmok, amikből sikítva ébredtél,
És napokat hagytál ki alvás nélkül.
Most próbálsz felébredni, de nem megy,
Majd rájössz, hogy mindez valóság.”

Viszonzatlan szerelem
„Úgy érzem összetörök. Mikor látlak a szívem a torkomban dobog, hevesen, és kegyetlenül égetve. Nem tudlak elfelejteni. Évek múltak el , de az érzelmeim nem változtak. Minden percben rád gondolok, kívánlak. De te nem foglalkozol velem, hiszen valaki mással vagy. Barátok? Most csak viccelsz ,ugye? Ha azt kérdezed, hogy most hagyjam el a barátnőmet, akkor igen. Azt akarom. Akarlak, kívánlak, és szeretlek. Egyszerűen kimondhatatlan, hogy mit érzek. Nem lehetünk barátok. Nem bírnék hülyéskedni veled anélkül, hogy ne ugorjak a nyakadba, és csókoljalak meg a barátnőd előtt. Majd azt mondani neki: Ő az enyém, húzz innen! Megtenném, de még sem tudom. Mert tisztában vagyok vele, hogy szereted, és belehalnál ha elveszítenéd...”

Vágyódás
„A tested minden négyzetmétere tökéletes. Úgy vágyok rád, mint a forró nyári napokon a hideg fürdőre. Minden vonz rajtad. Az ajkad, a szemed, a szívdöglesztően aranyos arcod… „



2011. január 15., szombat

Pár idézet

A magány

„A magány felemészt. Vajon lehetek egyszer még boldog? Érezni, hogy mindenki elhagyott, hogy egyedül vagy, este a hideg, téli erdőben. A hold az egyetlen aki megért. Megérti, hogy a szerelem rég elhagyott. De mégis egyedül vagyok. Hiába a telihold, a csillagok. Már nem érzem, hogy figyelnek. Már szinte el is felejtettem milyen volt embernek lenni. A sors kegyetlen. Lehetek még valaha boldog?Olyan nagy kérés ez?”

Remény
„Ha már nem bírod, ha már legszívesebben feladnád. Küzdj, harcolj! Hiszen a remény a legutolsó ami megmarad. Csupán csak meg kell találni. Hogy hol van? Nézz magadba, és megtudod. A szíved a kulcs. Ott a remény, a szeretet, a fájdalom, az öröm, a düh, a szenvedés. Ha már minden elveszet, és a reményt se találod, keresd, ő csak elbúj egy biztonságos helyre. Kitart, és örökké megmarad, ha vigyázol rá. Az egyetlen parancsszó a döntés. Úgy mozog. A remény , a sors. Milyen hasonló. Egybefűződik, összetart. A jövő millió lehetőséget rejt. Ezer út amin dönthetsz. Melyiket választod? Hallgass a szívedre, akkor a remény megmarad. Örökre! „

Kínzó szerelem
A szerelem fáj,
A szerelem elviselhetetlen.
Néha úgy érzed, hogy szétszaggat,
Megöl, majd darabokra tép.
Eléget, és kínok között perzsel a pokolban.

Kitartás
„A fájdalom úgy járta át a testem, mintha rám öntöttek volna egy vödör jeget. Elviselhetetlen volt. Bárcsak meghalnék, ne léteznék. Talán akkor nyugodtan élhetnének akiket annyira szeretek. Nem adhatom fel. Soha. Ha kell örökké el kell viselnem ezt a rettentő fájdalmat.”

A jó és a rossz egyensúlya
„Az öröm egy parányi része az életnek. De legyen az egy pillanat, emlékezni fogunk rá. A jó, és a rossz egyensúlya fontos. Ha csak jó történne velünk meglepődnénk mennyire örülnénk egy kis rossznak. Ha viszont csak rossz dolgok történnek, annak az egyetlen pillanat örömnek ami átjárja a tested annyira örülsz, hogy ha utána ez rémálommá változik, te akkor is emlékszel rá, és ez ..ez boldoggá tesz.”

Halhatatlan szerelem
„Nem is tudom mi lenne velem nélküled. Soha ne hagyj el. Maradj mellettem örökkön örökké. Ígérd meg! Esküdj meg, hogy velem leszel a halál után is. Ha csak egy pillanatra is eltávolodnánk egymástól belehalnék. Földöntúli amit érzek irántad. Te vagy a legfontosabb személy az életemben. Elszakadni tőled kész kínszenvedés lenne. Ha pedig elhagynál, a szívem ezer egymillió darabra törne. Napokat, heteket, majd hónapokat töltenék sírva, búskomoran. Nem mosolyognék, soha többé nem lennék már boldog, hisz az életem mit sem érne ha te nem lennél benne. Fájna. Elviselhetetlen lenne az a fájdalom amit átélnék akkor. Ezért esküdj meg, ígérd meg, hogy örökké együtt leszünk. Bármi áron! „

Hiányzol
„Hiányzik az édes mosolyod, ami még a legesősebb napokat is megtöltötte napsütéssel. A borzos aranyszőke hajad, ami szinte mindig vizes volt a sok szörfözéstől. Hiányzik édes illatod, a finom menta amit mindennap éreztem rajtad. Örömmel bújtam karjaidba. Hiányzik gyengéd, és simogató ölelésed, és édes csókod ajkaimra. És ha már nem is vagy itt , én mindig szeretni foglak. Soha nem felejtelek el. A szívemben tovább élsz. Tudom ,hogy ha már nem is látlak ,mindig itt leszem velem.”